Egyfelvonás komédiák – abszurd Csehov az Aranytízben
Az Aranytíz Kultúrház Tolnay Klári Színpadán látható Csehov két egyfelvonásos komédiája Bata Éva és Rusznák András főszereplésével.Csehov abszurd
Szőcs Artur rendező ritkán látható kincseket bányászott elő Anton Pavlovics Csehov munkásságából. A művek – a Medve és a Leánykérés – akár abszurd komédiáknak is tekinthetők, melyekben Csehov szarkasztikus humora csillan meg. A helyszín természetesen a szokásos: a XIX. századvégi orosz vidék, ahol általában alig történik valami. Ha pedig mégis történik, azt felnagyítva, igazi oroszos nagyformátumú érzelmekkel élik meg Csehov figurái.
Szőcs Artur nem félt attól, hogy a humoros helyzeteket, a lelkileg – minimum – problémás karaktereket a parodisztikus megformálásig elvigye. Nézőként abban a kellemes helyzetben találtam magam, hogy az Aranytíz játszóterében a szereplők felhőtlenül, bátran komédiáznak, lényegében korlátok nélkül. A történet, a „csehovi üzenet” hiteles marad, miközben a szélsőséges gesztusokkal a színészek tökéletesen ábrázolják a figurákat. Azt tapasztalhattam meg az Aranytízben, hogy egy Csehov-előadás közben a nézők nem egyszer – muszáj, hogy így írjam – szinte visongva nevettek, kacagtak.
Szőcs Artur jó értelemben szabadjára engedte a színészeket, mellyel Bata Éva és Rusznák András nagyszerűen éltek. Bata Éva mindkét szerepében teljes természetességgel, a visszafogottságot és a harsányságot jó arányban vegyítve játszik. Rusznák Andrást mostanában több szerepében láttam a Radnótiban, amelyekben jól érvényesül a tehetsége, de ebben a szerepben… A színház olyan, hogy az arról való írás közben bizonyos ponton túl az újságíró elakadhat, mert képtelenség pontosan leírni a látottakat, mert a szavak nem adják vissza. Meg kell Rusznák Andrást nézni ebben a két Csehov-komédiában, csak annyit tudok írni.
Az előadást élő zene és ének is támogatja, melyet Slárku Anett és Vértesi Ferenc adnak elő, miközben egy-egy macskát is megformálnak. A sokoldalú színháztudós Szigethy Gábort most színészként láthatjuk epizódszerepekben, melyeket nyugodt természetességgel formál meg.
Értékelés: 9/10
Csizmadia Attila
Corn&Soda, 2020. 01. 08.
Szőcs Artur nem félt attól, hogy a humoros helyzeteket, a lelkileg – minimum – problémás karaktereket a parodisztikus megformálásig elvigye. Nézőként abban a kellemes helyzetben találtam magam, hogy az Aranytíz játszóterében a szereplők felhőtlenül, bátran komédiáznak, lényegében korlátok nélkül. A történet, a „csehovi üzenet” hiteles marad, miközben a szélsőséges gesztusokkal a színészek tökéletesen ábrázolják a figurákat. Azt tapasztalhattam meg az Aranytízben, hogy egy Csehov-előadás közben a nézők nem egyszer – muszáj, hogy így írjam – szinte visongva nevettek, kacagtak.
Szőcs Artur jó értelemben szabadjára engedte a színészeket, mellyel Bata Éva és Rusznák András nagyszerűen éltek. Bata Éva mindkét szerepében teljes természetességgel, a visszafogottságot és a harsányságot jó arányban vegyítve játszik. Rusznák Andrást mostanában több szerepében láttam a Radnótiban, amelyekben jól érvényesül a tehetsége, de ebben a szerepben… A színház olyan, hogy az arról való írás közben bizonyos ponton túl az újságíró elakadhat, mert képtelenség pontosan leírni a látottakat, mert a szavak nem adják vissza. Meg kell Rusznák Andrást nézni ebben a két Csehov-komédiában, csak annyit tudok írni.
Az előadást élő zene és ének is támogatja, melyet Slárku Anett és Vértesi Ferenc adnak elő, miközben egy-egy macskát is megformálnak. A sokoldalú színháztudós Szigethy Gábort most színészként láthatjuk epizódszerepekben, melyeket nyugodt természetességgel formál meg.
Értékelés: 9/10
Csizmadia Attila
Corn&Soda, 2020. 01. 08.