• Hozzászólások: 0
  • Kategória: Tolnay Klári Színpad
  • Olvasták: 642
  • Utoljára módosítva: 03 September 2020 16:35

Beszélgetés Slárku Anett-tal

"Alig várjuk, hogy játszhassuk!"

Anett, az Aranytíz színpadán láthatunk, talán kevésbé szokványos szerepben. Ha jól tudom, látványtervezés szakon végeztél. Hogyan csöppentél mégis a Csehov Egyfelvonásosok egyik színpadi szerepébe? 
A mester tanulmányaimat a Képzőművészeti Egyetem látványtervezés szakán végeztem. Miután a párizsi Sorbonne-on elvégeztem az alapszakot, dramaturgként kezdtem dolgozni, de többször is volt alkalmam kipróbálni a ,,másik oldalt”. Párizsban felkértek egy kis énekes szerepre, majd szintén Artur egyik rendezésében, Szép Ernő Krémes című darabjában is játszottam/énekeltem.

Több kritika is kiemeli, hogy milyen szépen énekelsz a darabban. Képezted magad ilyen téren?
Az éneklés mindig is hozzám tartozott, amióta az eszemet tudom énekelek, de nem képeztem magam, valahogy mindig másfelé terelt az élet.

Korábbi munkáid között egyaránt felbukkan a díszlettervezés és az is, hogy dramaturgként tevékenykedtél. Az egyik ugye a szavak, szöveg szintjén operál, a másik viszont a térrel machinál, a vizualitásra fókuszál. Melyik áll hozzád közelebb, vagy mindegy, csak a színház közelében lehess? Mi vonzott a színház világában, hogyan kerültél először kapcsolatba vele, vagy mi volt az, ami megragadott benne?
A színház iránti vonzalmam talán akkor kezdődött, amikor végzős gimnazistaként elvégeztem egy kurzust a párizsi Cours Florent színésziskolában és pár hónappal később kaptam egy levelet, hogy felvettek. Mivel szerettem volna egyetemi oktatásban is részesülni, így felvételiztem a Sorbonne-ra, de mindenesetre a budapesti Színművészetit is beírtam. Mindkét helyre felvettek és Párizst választottam, ahol rengeteg tapasztalatot szereztem, és az első szemeszter után rájöttem, hogy nem is a színészet való nekem igazán. A képzésnek köszönhetően betekinthettem különféle mesterségekbe és diplomázás után dramaturgiával kezdtem foglalkozni, de mindig is érdekelt a látvány, így felvételiztem a Képzőre. Ezekkel a tapasztalatokkal most már tudom, hogy a tervezésben élem ki magam a legjobban: nagyon nagy örömet tud okozni, amikor hetekig, hónapokig a terv, a makett, a műszaki rajz fölött görnyedek és egyszer csak meglátom megvalósítva a színpadon.

Ki tudnál emelni egy vagy több olyan munkát, amik különösen kedvesek voltak számodra és közel állnak a szívedhez?
Tervezői vonalon még nincs akkora tapasztalatom, de mindegyik munkámat nagyon szerettem eddig, hiszen egytől-egyig remek csapatokkal dolgoztam: az alkotóktól a műhelyeken át, nem panaszkodhattam. A legelső nagyszínpadi díszletem, ami Erkel Hunyadi László című operájához készült tavaly a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadára, mégis nagyon közel áll a szívemhez. Először is, mert szeretem az opera műfaját és jó érzés volt egy ekkora volumenű produkcióban részt venni. Úgy éreztem (a visszajelzések alapján is), hogy nagyon szerették az előadást. Az pedig külön csodálatos volt, amikor az énekesek, táncosok egyenként jöttek oda hozzám, hogy mekkora élmény nekik a díszletemben létezni.

A mostani helyzetet – tudniillik a COVID19 vírushelyzetet, az azzal járó kijárási korlátozásokat, a kezdeti bizonytalanságokat – hogyan élted meg? 
A kijárási korlátozással nem volt gond, mivel hozzá vagyok szokva a szobafogsághoz: a tervezési folyamat nagy része otthon történik, ezért ez az időszak nekem olyan volt, mint egy hosszúra nyúlt vizsgaidőszak vagy tervelfogadás előtti hajtás. Viszont a járvány miatt kialakult rövidített jövő évad miatt sajnálattal értesültem arról, hogy elmarad egy tervezésem. 
Ráadásul egy számomra kedves munkám, a Budapest Bábszínházban műsoron lévő Mire gondol Alma? című gyerekelőadás idén bekerült az ASSITEJ Biennáléra, ami szintén elmaradt.
A jelenlegi munkámnak (a Csapodár madárka című Ruzzante-darab díszlete a Radnóti Színházban) a tervelfogadása még a vírus előtt megtörtént, a gyártási folyamat pedig nem állt le, így a múlt héten beépülhetett a díszlet. Óvatosan el is kezdődtek a próbák a térben, de még nem tudjuk, hogy pontosan mikor lesz a bemutató.

Milyen munkák várnak rád, milyen projektekbe veted magad bele, ha véget érnek a korlátozások? Miken dolgozol mostanában?
Remélem mihamarabb bemutatjuk a közönségnek a Csapodár madárkát, valamint a vírus miatt elmaradt pár Csehov Egyfelvonásos, amit nagy örömünkre beválasztottak az idei Vidor Fesztiválra. Alig várjuk, hogy játszhassuk! A jövő évadra van néhány munkám – ha minden igaz –, így nyáron szeretnék ezeknek nekilátni, addig pedig olvasok, filmeket nézek, és elkezdtem németet tanulni.

Slárku Anett-tal Kővári Gyöngyi Krisztina beszélgetett
2020. május 25.