• Hozzászólások: 0
  • Kategória: Tolnay Klári Színpad
  • Olvasták: 111
  • Utoljára módosítva: 03 September 2020 16:36

Beszélgetés Vértesi Ferenccel

Vértesi Feri: excentrikus személyiségem fordított a színházi világ irányába


Az Aranytízben játszod a Fehér macskát Csehov Egyfelvonásosában. Hogyan kerültél a darabba? 
Anett-tel egy évig osztálytársak voltunk a Képzőművészeti Egyetem látványtervező mesterképzésén. 2017 őszén alkalmam nyílt egy iskolai bábelőadás, A falak titkos élete című darab – ami Bruno Schulz Fahajas Boltok című műve alapján készült – zenéjét szerezni. Ez mindössze két előadás volt, és bár sokan gratuláltak, nem kaptam lehetőségeket. Amikor már úgy gondoltam, semmilyen foganatja nem lesz, Artur megkeresett Anetten keresztül. Azt hozzátenném, hogy a színészethez őszintén szólva nem értek, nem tanultam sehol, de az építészettől (a MOME-n végeztem építészként) a kezdettől fogva excentrikus és kifejezés-kényszeres személyiségem fordított a színházi világ és a képző- illetve előadóművészetek irányába.

Nem csak szerepelsz az előadásban, hanem jelentős részt vállaltál az előadás orosz nyelvű zenei anyagának válogatásában, összeállításában, amiben – ha jól tudom – segítségedre volt egyrészt, hogy orosz felmenőkkel rendelkezel, másrészt, hogy magad is zenélsz. Hogyan képzeljük el ezt a fajta „komponálást”?
Anett és én válogattuk a dalokat. A Spotify-on gyűjtöttünk mindenféle régi orosz és néhol kevert, kétnyelvű, orosz-cigány zenét, és a legkülönbözőbb feldolgozásaikat. Talán a leginkább inspiráló az Arbat zenekar volt. A válogatás után „leszedtem” a dalok gitárkíséretét; az eléggé megbízhatatlan internet helyett inkább a fülemre hagyatkoztam. 
Valóban, anyai nagymamám orosz származású, én sajnos nem beszélem a nyelvet, kisebb gyermekkoromban valamennyire értettem, és el tudom olvasni a cirill betűket. Az orosz felmenők viszont gitároztak, az otthoni egyszálgitáros dalkultúra az orosz mindennapok része (volt). A kötődésem vagy kifejezett érdeklődésem tehát a származásom miatt is adott volt. Gyakorlatilag a folyamat valahogy így néz ki: Spotyify lista, levétel fül alapján (dalcímek), és egy klasszikus gitárra átültetés a hagyományos orosz dalok alapján.

Milyen zenei formációkban működsz közre? 
Jelenleg négy zenekarban zenélek: az egyik a sötét tónusú, magyar népdalokból építkező, mindenféle hatásokkal operáló folk-rock Mordái, a másik a pszichedelikus funk/punk Giliszta, a harmadik a dreampop/garázs funk, blues Fodor Dávid & Doom Blues, legújabban pedig a Mészáros Ádám alapította progresszív vagy kísérleti Kvnst második inkarnációjában. Otthon felvett dalaimat is tervezem megjelentetni.

A sokféle dolog közül, amivel foglalkozol, mégis mi áll hozzád a legközelebb, vagy mindet ugyanolyan odaadással és intenzitással csinálod, illetve csinálnád a jövőben?
Mivel az aktív egyetemi féléveim során csak projekt alapú munkáim voltak, és nagyrészt olyanok, amiket szerettem is csinálni, ezért nehéz letenni egy fix pontot, hogy most akkor mi az abszolút prioritás. Elsősorban a zene, aztán a képzőművészet és az irodalom foglalkoztat, és például az animációs film, amelyben ezek találkoznak, és egymást határozzák meg, de a képzelet formai szinten is szabadon tud érvényesülni. Az előadóművészet inkább csak a zene, és a könnyűzenei performansz kapcsán érdekel; hogy hogyan lehet egy alapvetően zenére épülő, de narrált, tehát történet által átszőtt, és látványelemekkel kiegészített komplett nagyszabású előadást létrehozni. De ezek nagy fogalmak, engem általában elég konkrét dolgok foglalkoztatnak, egyes történetek, vagy egyes zenék, vagy színek, még konkrétabban egyes harmóniák, és leginkább a bármiféle rejtett összefüggések.

Akkor ennél konkrétabbal nem is szolgálhatnék: az előadást beválogatták a VIDOR Fesztivál repertoárjába. Mi jutott eszedbe, mikor először meghallottad?
Nagyon örültem, amikor meghallottam a VIDOR Fesztiválos lehetőséget, mert a tavalyi évben nem sikerült eljutnunk fesztiválokra, ezek szerint ezt a szintet is megugrotta a produkció.


Vértesi Ferenccel Kővári Gyöngyi Krisztina beszélgetett
2020. június 29.