• Hozzászólások: 0
  • Kategória: Tolnay Klári Színpad
  • Olvasták: 1080
  • Utoljára módosítva: 18 December 2015 15:23

Interjú Seres Dániellel

„Ez szép munka volt”

 

„Az előadás érdeklődésből, megfejteni vágyásból és izgalomból készült mindenki részéről. Ha megkérdeznék, hogy ki a főszereplő, akkor nem tudnám azt mondani, hogy én. A legóvatosabban fogalmazva is mi mind főszereplői vagyunk, az egész alkotói csapat. Csak annyi, hogy mi, színészek vagyunk fent a porondon.” – Seres Dánielt, az Aranytízben látható Caligula főszereplőjét kérdeztük.

Caligula neve hallatán általában egy őrült, vérfertőző, gyilkos császár jut eszünkbe. Mások a hatalom természetének egyedüli megcsúfolójaként, egyfajta zseniként tekintenek rá. Hogyan látja Ön Caligula figuráját?

A próbafolyamat kezdetén hamar kirajzolódott Caligula több rétegből álló személyisége. Vérnősző természete láttán a hideg futkos a hátunkon, ugyanakkor tettei mögött felsejlik egy teljesen gyermeki, önfeledt szórakozás, amellyel furcsa játszóteret csinált a birodalmából. Caligula minden egyes mondata a rettegésének a felülviselkedése. Azért cinikus, azért öl, azért találta ki magának ezt a megkérdőjelezhetetlen logikát, mert retteg és pontosan tudja, milyen apró, főleg ha belegondolunk abba, mekkora birodalmat kellett a kezében tartania. Caligula mérhetetlen cinizmusával le tudja pattintani a dolgokat magáról. Én magam is elég cinikus fickó vagyok, aminek megvan a jó és a rossz oldala. Vannak olyan helyzetek, amik egyszerűen nem jönnek beljebb azon a cinikus falon, amit az ember maga elé ránt. Nekem ez a gyermeki és cinikus alak segített a megformálásban, illetve az elmúlt két és fél év korszakát is bele tudtam gyúrni a szerepbe. Számomra erről is szól a színház: terápia. Mindent, amit az autóban, a biciklin, a metrón, a családban nem lehet kiordítani, kisírni, vagy kivérengzeni, azt itt lehet.

Kedvek Richárd első rendezése nem egy klasszikus színházi térben kap helyet. Hogyan befolyásolta ez az előadás alakulását?

Nagyon közel ülnek hozzánk, színészekhez a nézők. A klasszikus kamaraszínházban is megvan a kukucskálási lehetőség, de itt majdhogynem U-alakban helyezkedik el a közönség, közöttük játszunk. Nagyon kedvelem azt a fajta térrendezést, mikor majdhogynem kellemetlen közelség alakul ki a közönség és a színész között. A Merlinben szerettem meg, abban a kis fekete lyukban, ahol 40 néző fért el izzadósan. Ott kellett életemben először levetkőznöm a színpadon. Ilyen közelségben azért ez érdekes. Szeretek a hátuk mögött sétálni, kétszer-háromszor előfordul, hogy ott körözök, így van lehetőség végignézni a tarkókon. Vannak nagyon bátor nézők, akik ha rájuk nézek, tartják a szemkontaktust, és természetesen vannak a „szemelkapósok”, akik kifejezetten idegenkednek a helyzettől. Ilyenkor tömegközlekedés feelingje van az embernek. Ha látok egy érdekes arcot a metrón, szeretem megnézni. Fölmérjük persze az erőviszonyokat, hogy nem lesz-e ebből esetleg egy büdös nagy maflás.

Már tudjuk, ki az a Caligula, de ki a Caligulát alakító színész, Seres Dániel?

A József Attila Színház színpadára álltam föl először 1993-ban. Ötször mentem el felvételizni a Főiskolára, és mind az ötször szépen ki is rúgtak. Egyébként igazuk volt. Felkészületlen voltam és nagy volt a pofám.Pécsi Ildikó színi tanodájában kezdtem – bár nem szeretem ezt a kifejezést, mégis hívjuk így, hiszen nincs rá jobb szó. Aztán 1995-ben kerültem át Földesi Margithoz, egészen 2008-ig. Sosem ültünk le, és beszéltük meg a családban, hogy színész legyek. Sorsszerű volt, triviális. Egyetlen művészethez közel álló történetről tudok. Anyai ágon a két dédnagyapám az orosz hadifogság alatt csinált egy barakkszínházat. Sajnos csak idáig jutottam a kutatásban, mivel még a szájhagyomány sem őrzi, mik történhettek ott.

Camus a II. világháború zavaros napjaiban írta meg az időszámításunk legelején élt államférfi történetét sajátos, szigorú logikája mentén. Mennyire lehet aktuális ma Caligula története; van-e párhuzam a jelenlegi, és a két előbbi korszak eseményei között?

Caligula igazi államférfi volt, ezért is tudott ennyire fiatalon ekkora birodalmat a kezében tartani. Úgy kormányzott, hogy bármelyik pillanatban ott lehetett volna a nyakán a kés. Kisugárzásának és fellépésének nagysága a közte és Scipio között lejátszódó jelenetből válik egyértelművé. Nem lehet lekaszabolni, mert úgy néz a másik szemébe, hogy egyszerűen kiesik az ember kezéből a kés. Ugyanakkor szerethető. Jóleső érzés, amikor átölel, pedig csak két órával ezelőtt végeztette ki az apámat és hányta kardélre a gyerekeimet. Adott a lehetőség, hogy a hátába döfjem a kést, és valamiért nem megy. Akikről ez ma szól, azok nem ilyenek. Ők nem lesznek benne a történelemkönyvben; kis volumenű, pitiáner bűnözők, és valahol ez a mi szerencsénk. A dolog rondábbik és vérengzősebb része az meg sajnos borzasztóan működik, lásd az Iszlám Állam vagy a menekültügy. Embereket fejeznek le és végeznek ki, ez nem jó irány. A Caligulának is csak egyetlenegy jó iránya van. Az, hogy a végén legyőzi a népharag ezt az egészen elképesztően véresszájú fickót. Igaz, ugyanekkor hangzik el egy egészen szemét mondat is, ami nekem az egyik személyes kedvencem: „még élek”.

Seres Dániellel Kővári Gyöngyi Krisztina beszélgetett
(2015)

Megosztás
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Digg
  • Facebook
  • Technorati
  • Reddit
  • Yahoo Buzz
  • StumbleUpon

Nincs még hozzászólás...

Válasz

Név: Kötelező mező.
Email cím: Kötelező mező. Nem látható
Weboldal:
Biztonsági kód (jobbra található): Kötelező mező.
Hozzászólás: Kötelező mező.

Kapcsolat

Telefon: +36 1 354 - 3400
Fax: +36 1 354 - 3404
Központi e-mail: aranytiz@aranytiz.hu
Jegyinformáció: jegyrendeles@aranytiz.hu

Jegypénztár

hétfő, szerda: 14.00-21.00,
szombat: 9.00-15.00,
valamint a program kezdete előtt 1 órával
A jegypénztárban csak készpénzes fizetésre van lehetőség!