• Hozzászólások: 0
  • Kategória: Tolnay Klári Színpad
  • Szerző: afonya
  • Olvasták: 792
  • Utoljára módosítva: 19 November 2015 12:43

Interjú Szabó Mátéval

 

 

„Azt csinálhatom, amit szeretek”

 

Harminchárom évesen rengeteg színházi és szinkron szerep áll mögötte. Több zenekarban is énekelt, játszott. Színiakadémiai évei alatt vált az egyik kereskedelmi televízió műsorvezetőjévé. Karrierjére úgy tekint, mint egy facsemetére, amit ha kellő gonddal ápolnak, meghozza a gyümölcsét. Pozitív, szórakoztató figura, aki saját és környezete életének színesítésén dolgozik. Talán ezért is van olyan szerencsés helyzetben, hogy azt csinálhatja, amit valóban szeret. – Interjú Szabó Mátéval.

Színész, szinkronszínész és műsorvezető. Emellett még belefér az életébe a PANkreátorok is, ami kereken öt éve van műsoron az Aranytízben. Mi volt az Ön szerepe a produkció születésekor?

Andrássy Mátéval nagyon jó és szoros barátságot ápoltam, az esti beszélgetések, sörözgetések, fantazmagóriák és világmegváltások alkalmával óhatatlanul felmerült, hogy csináljunk valamit közösen. „Jó. Na és mit?” – adódott a kérdés. Valahogy ennyiben is maradt a dolog, majd egy-két évvel később jött Horváth Zolika, akiben – Mátétól függetlenül –szintén felvetődött az együttműködés ötlete, de a kérdés is ugyanaz maradt. Végül mindhárman leültünk egy asztalhoz és elkezdtünk ökörködni, sztorikat mesélni. Még mindig úgy tűnt, hogy nem jön össze a dolog, amikor Máté egyszer csak a térdére csapott és megpróbálta összeállítani az első előadás tervezetét. Forgattam jobbra-balra és elkezdtem konferanszié jellegű dumákat írni hozzá. Egész gyorsan kialakult, hogy kinek mi legyen a feladata, milyen karaktert alakítana. Én lettem az, aki az egyik – egyébként önálló, pár perces – jelenetet összeköti a másikkal.

Öt év után várható újabb öt év? Szeretnék folytatni a nevetésterápiát?

Néha el szoktam játszani a gondolattal, hogy mi lesz tizenöt év múlva. Vajon akkor is bejövünk az Aranytízbe havi egy alkalommal? Nem bánnám, egyáltalán nem. Azt érzem, hogy van a PANkreátoroknak egy pici reklámja, illetve valamelyest terjed a hírünk szájhagyomány útján is, de ez talán még kevés. Úgy szoktam fogalmazni, hogy valahogy fenékbe kellene billenteni a produkciót. Nem tudom, hogy hogyan. Lehet, hogy polgárt kéne pukkasztanunk. Hárman bemenni egy plázába, meztelenre vetkőzve szaladgálni, vagy valami hülyeséget kitalálni, ami miatt azt kérdezik, ki ez a három idióta. Talán most azért hiányzik az ilyen jellegű marketing, mert sohasem tekintettünk fő tevékenységként erre az előadásra, hanem ez is csak egy a sok közül. Az már más kérdés, hogy a mi lelkünkben a PANkreátorok sokkal szerethetőbb, mint az összes többi, hiszen mi raktuk össze a saját, sokszor vicces és legalább annyiszor kínos élethelyzeteinkből.

Nem csak a színészet és a műsorvezetés, de a zene miatt is számtalanszor lépett már színpadra. Egy éve jelent meg az El Tornado zenekar legutóbbi klipje. Mi a helyzet most az együttessel és a zenéléssel?

Az El Tornado nevű csapat jelentette a legutóbbi kitekintést a zenei világ felé, de velük is – mivel ott is mindenki ezer dologgal foglalkozik – nehéz egyeztetni. Próbáltunk labdába rúgni a pop piacon, de iszonyú nehéz, és úgy érzem, hogy teljes embert kíván. Tulajdonképpen gyerekkoromtól végigkísér a zene szeretete: zeneovi, zenei általános iskola, zenei gimnázium. Aztán tanultam zongorázni, dobolni és játszottam zenekarban Kecskeméten. A színház és a szinkron mégis több örömet szerez, minthogy az előbbi kettőt eldobva a zenére tegyek fel mindent. Egy dolog viszont nagyon hiányzik. Otthon van egy gyönyörű dobszerelésem és vagy tíz éve nem ültem mögötte. Mindig azt mondtam, majd ha elköltözök Pestről, bérelek egy kis garázst a dobszerkónak. Az elköltözés része megvolt a dolognak, de a többi azóta sem valósult meg.

Ezek szerint a szinkron nagyon közel áll a szívéhez. Melyik jelent nagyobb kihívást egy egész estés mozifilm vagy egy tévésorozat szinkronizálása?

Valóban a szinkron a fő „csapásirány” az életemben és lehet, hogy most lerántom a leplet egy titokról, de elárulom, a sorozatoknál legtöbbször nem kronológiai sorrendben haladunk. Előfordul, hogy az egyszerűbb, költséghatékonyabb elkészítés érdekében néhány szereplőt együtt rögzítenek, de nem feltétlenül azzal a partnerrel van a felvétel, akivel az ember a filmben a legtöbbet társalog. Ennek gyártási, időbeosztási és egyéb okai lehetnek. Épp ezért sűrűn megesik, hogy például négy egymást követő szappanopera rész felvétele során ugrálunk a részek között. Tehát tudni kell felvenni, elkapni és megtartani a fonalat az egész munka alatt, ami meglehetősen izgalmas feladat. A mozifilm más. Ott kronológia van, egyedül vagy, nincs partner, gondolhatnánk, egyszerűbb a szinkronszínész dolga. A kezdetektől ki tudsz alakítani egy karaktert, jobban oda tudsz figyelni magadra. Ez esetben a nehézséget az jelenti, hogy ugyan hallod, amit a külföldi kolléga mond, illetve le van írva a szöveg magyarul, de fizikailag nincs melletted senki, aki feldobná a labdát. Maximum elképzeled, hogy hogyan teheti fel a kérdést a párbeszéd másik szereplője és neked arra hogyan kellene válaszolnod. Így is, úgy is izgalmas, és kreatív munka, és temérdek koncentrációt igényel. Persze egy vitatkozós jelenet során könnyebb, ha van egy partner, mintha csak én mondanám a magamét. Jobb, ha érezzük, hogyan lép a másik, milyen hangerővel, hogyan reagál. Szerethető mindkét verzió. Mindenképpen érdekes világ. Legyen szó dokumentumfilmről, rajzfilmről, ismeretterjesztő filmről, vámpíros-gyilkolós, pszichopatás sorozatról vagy szerelmes, szappanoperáról, ezt a munkát is csak akkor lehet jól csinálni, ha az ember szívét-lelkét beleteszi, akár átvitt, akár a szó szoros értelmében. De mi szeretjük, és csináljuk!

Lelkesen mesél munkájáról és elégedettnek tűnik. Van olyan szakmai feladat, amit a meglévők mellett szívesen vállalna?

Jól vagyok, mert most úgy érzem, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Ha megtalál egy jó feladat és az időmbe is belefér, illetve érzek benne kihívást, akkor nagyon szívesen elvállalom. Nem zárkózom el, mert mindennel csak színesedik az életem, meg reméljük, másoké is. Szinkronizálok, emellett ott van a műsorvezetés is, aTV2 Nagy vagy című műsora. Értékteremtő és értékhordozó műsornak tartom: színes, látványos, változatos, miközben pedagogikus jelleggel bír, sportra próbál nevelni. Játszom továbbá néhány előadásban szabadúszó, vendég előadóművészként.

Szabó Mátéval Kővári Gyöngyi Krisztina beszélgetett
(2015)

 

A PANkreátorok utolsó előadása 2015. november 6-án volt. 

Megosztás
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Digg
  • Facebook
  • Technorati
  • Reddit
  • Yahoo Buzz
  • StumbleUpon

Nincs még hozzászólás...

Válasz

Név: Kötelező mező.
Email cím: Kötelező mező. Nem látható
Weboldal:
Biztonsági kód (jobbra található): Kötelező mező.
Hozzászólás: Kötelező mező.

Kapcsolat

Telefon: +36 1 354 - 3400
Fax: +36 1 354 - 3404
Központi e-mail: aranytiz@aranytiz.hu
Jegyinformáció: jegyrendeles@aranytiz.hu

Jegypénztár

hétfő, szerda: 14.00-21.00,
szombat: 9.00-15.00,
valamint a program kezdete előtt 1 órával
A jegypénztárban csak készpénzes fizetésre van lehetőség!