• Hozzászólások: 0
  • Kategória: Tolnay Klári Színpad
  • Olvasták: 1130
  • Utoljára módosítva: 18 December 2015 15:31

Interjú Varró Anna Áfonyával

Azok, akik figyelemmel kísérik az Aranytíz programjait, sokszor szembetalálhatták már magukat egy, a színlapokon sorra visszaköszönő névvel. Varró Anna, vagy ahogyan a legtöbben ismerik, Áfonya az Aranytíz színházi csapatának állandó, oszlopos tagja. Elsöprő lelkesedéssel képes beszélni a színházról, és nem csak a munkaórákat, de a szabadidejét is szívesen tölti színházi közegben. Saját bevallása szerint volt olyan időszaka az életének, amikor egy évadban száznegyven előadást is megnézett. A színlapokon úgy szerepel, mint a rendező asszisztense, de hogy mit is jelent ez pontosan, és hogy milyen komplex feladatkörrel jár együtt, azt Áfonya meséli el.

A Caligula tavaszi bemutatóját követően az idei évadban újabb saját produkcióval készül az Aranytíz. Ezúttal mire számíthat a közönség?

Az öregember és a pokróc című népmesét dolgozta színpadra Lackfi János. A szöveg a Csukás István-díj meghívásos pályázatára készült, és bár nem lett díjazott, Őze Áronnak, a díj kuratóriumi tagjának nagyon megtetszett mind a mese, mind pedig a mondanivalója, így mindenképpen szerette volna színpadra vinni. Megkereste az ősbemutató ötletével Balogh Erikát, aki rábólintott, október 10-én lesz a premier. Jó munka, várom már, hogy a közönség is találkozzon vele!

Az Aranytíz előadásainál rendszeresen szerepel a neved, mint a rendező asszisztense. Mit jelent ez a gyakorlatban?

Kicsit úgy működünk, mint a független színházak, legalábbis ilyen szempontból. Az ilyen társulatoknál is jellemző, hogy nincs külön munkatárs a különböző színházi feladatokra. A függetlenek esetében leginkább anyagi okokat találunk a döntés hátterében, nálunk viszont praktikus megfontolások játszanak szerepet. Mivel évadonként egy produkciót csinálunk, nem volna célszerű külön kellékest, külön súgót és külön öltöztetőt alkalmazni, hiszen gondoljunk csak bele, mit csinálna az év többi részében. Erika színészként annak idején pontosan látta, hogy az összevont szerepkör igenis működőképes lehet, ha a színész akár csak egy picit is jobban odafigyel a saját jelmezére vagy kellékére. Minden ilyesfajta háttérmunkát is „megnyertem” az asszisztensi feladatokon túl.

Kukkantsunk be egy kicsit a kulisszák mögé. Milyen teendők adódnak egy előadás alkotói folyamata közben, és milyen feladatokat látsz el te az Aranytíz produkcióival kapcsolatban?
Amit a rendező kér – bárkitől bármikor, legyen az akár színpadi történés, akár előkészítés – azt én lejegyzem. Jelzem, hogy hol tart szünetet a színész, vagy hol ne tartson. Jelzem a szövegváltozásokat, és az olyan részleteket is, hogy mikor indul el a színész, mikor emeli fel a kezét, így a későbbi emlékpróbákon az esetleges vitatott kérdések könnyen tisztázhatóak. Gyakorlatilag praktikus jegyzeteléssel lekottázom az előadást. Ezen kívül mindenkivel én tartom a kapcsolatot, és én állítom össze a próbarendet. Részt veszek a díszlet- és jelmezmegbeszéléseken, összehívom az érintetteket a technikai megbeszélésre. Én látom el a súgói teendőket is, amibe beletartozik, hogy segítem a szövegtanulást. Figyelmeztetem a színészeket, hogy készüljenek az előadáskezdéskor, szünet végén. Közben jegyet szedek, és szünetben én nyitom a nézőteret, csukok és indítom a második felvonást. A titkári feladatokat is én látom el: egyeztetem a színészeket, a műszakot, előkészítem a szerződéseket, szövegkönyvet nyomtatok-fűzök stb. Illetve például akik vendégjátékra jelentkeznek, azokkal én tárgyalok először, egyfajta szűrőként működöm. Ha látok bennük fantáziát, akkor jelzem Erikának, természetesen az övé a döntő szó.

Az Aranytíz munkatársaként hogyan talált meg téged ez az összetett, sokoldalú feladatkör?

2009-ben Szikora János rendezte az Aranytízben a Guppit. Én akkor már a színház szekcióban dolgoztam, a művészeti titkári munkákat vettem át, és közönségkapcsolattal foglalkoztam. Erika nem is mondta, hogy mi lesz a feladatom, csak szólt, hogy jöjjek, mert itt van a rendező. Akkor szembesített vele, hogy én leszek az asszisztens, meg a minden… na azóta vagyok én a minden. Erika azt gondolta, hogy energiám van, fiatal vagyok, lelkes vagyok, a színházat szeretem, miért ne tudnám csinálni. Persze akkor még csak elképzelésem, hogy ez mivel jár. Nagyon hálás vagyok Balikó Tamásnak, aki a Guppi férfi főszerepét játszotta. Tőle rettenetesen féltem, mert ismeretlenül másnak képzeltem el, végül pedig ő lett az, aki nagyon sok praktikus tanáccsal segített. Nyugtatott, ne legyek ideges, a lényegre ráéreztem, az apróságokat pedig megtanulom.

Mikor kedvelted meg ennyire a színházi közeget, mik az első, maradandó színházi élményeid?
A színház szeretetét az anyatejjel szívtam magamba, annak ellenére, hogy egy rokonom sincs, aki színházban dolgozna. Édesanyám is lelkes színházlátogató, és amikor én születtem, ez hatványozottan igaz volt. Akkoriban például volt olyan vizsgaelőadás, amit kb. harmincszor játszottak, és ő képes volt huszonnyolcszor megnézni. Jártunk gyerekelőadásokra. az első emlékem 2,5 évesen Micimackó a Radnótiban, 8 évesen pedig már én magam kértem, hogy menjünk színházba. Egyébként amikor hat hónapos terhes volt velem, elvitte a bátyámat a Thália Színházba egy mesejátékára, amiben Erika is játszott egyébként, úgyhogy elmondhatom, hogy már az anyaméhben is Erikát hallgattam – ha nem is láthattam.
A gimnázium végén egyértelmű volt, hogy színész szak nagyon távol áll tőlem, a rendező szaktól kevésbé idegenkedtem, de már 18 évesen is beláttam, hogy nem vagyok rá alkalmas. Azonban korábban is fényképeztem színházban, így elmentem a Práter utcai iskolába és elvégeztem a fényképész és fotótermék-kereskedő szakot, később pedig a művészeti szolgáltatás-szervező képzést, ami nagyjából az andragógia OKJ-s változatának felel meg – így lettem az Aranytíz színházi referense.

Az Aranytíz nem hivatalos kis társulatának kétségtelenül szerves részét képezed. Van, amikor ez már több mint munkaviszony, esetleg barátság is kialakulhat a közös munka során?
Szerintem engem azért szeretnek a színészek, mert mindent rám lehet tolni. Jászberényi Gábort vagy Seres Danit tudnám példaként felhozni, mert mindkettejüknek nagyon sok szöveggel volt/van főszerepe az Aranytízben. Rettenetesen hálásak tudnak lenni, mikor mondjuk tíztől próbálunk, de én bejövök hozzájuk reggel nyolcra, hogy átnézzük a szöveget. Úgy általában jellemző, hogy ezek az extra szövegezések olyan időpontokban vannak, ami a hétfőtől péntekig, reggel nyolctól délután négyig dolgozó ember számára elképzelhetetlen. Ha a gyerek lefektetése után, este fél tízkor vagy hajnalban ülünk le, akkor simán, miért ne? A színész viszi vásárra a bőrét, nekem pedig az a dolgom, hogy a lehető legnagyobb biztonsággal tudja ezt tenni. Számomra nem olyan nagy áldozat sem a hajnal, sem a késő este. Amikor reggel nyolctól este nyolcig-tízig kell bent lennem, az sem baj, mert segít nekik, és ezekért tényleg nagyon hálásak tudnak lenni. Aki kőszínházból jön hozzánk és először dolgozik nálunk, sokszor nem érti, hogy én készítem ki és pakolom el a kellékeket, a ruhákat, csinálom hátul amit kell, közben intézem a jegyszedést, vagy állok be a ruhatárba, ha úgy alakul. Igyekszem mindent pontosan, szépen…. Úgy látom, szeretnek velem dolgozni, és más előadásaikra is hívnak, hogy mondjam el a véleményemet.

Kapcsolat

Telefon: +36 1 354 - 3400
Fax: +36 1 354 - 3404
Központi e-mail: aranytiz@aranytiz.hu
Jegyinformáció: jegyrendeles@aranytiz.hu

Jegypénztár

hétfő, szerda: 14.00-21.00,
szombat: 9.00-15.00,
valamint a program kezdete előtt 1 órával
A jegypénztárban csak készpénzes fizetésre van lehetőség!