Szabályai 

A bridzset négy játékos játssza egy pakli francia kártyával, jokerek nélkül. A két-két szemben ülő játékos alkot egy-egy párt, a két pár egymás ellen küzd. A játék célja minél több ütés elvállalása és megszerzése. Egy ütés úgy keletkezik, hogy valaki hív egy tetszőleges lapot, a többieknek pedig sorban (az óra járásával egyező sorrendben) ugyanilyen színű lapot kell tenni (akinek van). Aki a legmagasabb ugyanolyan színű lapot teszi, az viszi el az ütést. Ha valaki nem tud a hívott lappal azonos színűt tenni, akkor tetszőleges lapot tehet. Hogy ezzel mit érhet el, az attól függ, hogy milyen fajta játékot játszanak.

Két fajta van:

Adu nélküli játék: ekkor csak a hívott lappal megegyező színű lappal lehet ütni, ha valaki egyéb színt kénytelen tenni egy hívásba, akkor azzal nem szerezhet ütést.

Játék aduszínnel. A játszma elején a játékosok megállapodnak egy színben, ami erősebb a többinél. Ezt nevezik adunak, és ennek a színnek a legkisebb lapja is erősebb, mint a többi színből bármelyik. Ha valaki hív egy színt, és az (már) nincs a játékos kezében, akkor megütheti a hívást úgy is, hogy adut tesz bele. Ha többen tesznek adut, akkor az viszi az ütést, aki a magasabbat tette.

Aki ütött, annak kell hívnia a következő ütéshez, és ez így megy, amíg el nem fogynak a lapok.

A játék menete: Mint azt kiszámolható, összesen 13 ütés van egy játszmában. Szó volt az előbb arról, hogy a játékosok megállapodnak egy aduszínben. Ez a megállapodás valójában egy árverés (licit) eredménye: aki több ütés megszerzését vállalja, az mondhatja meg, hogy mi legyen az adu (vagy hogy ne legyen). A vállalást természetesen a partnerrel együtt kell teljesíteni, tehát a két játékos ütései összeadódnak. Nem lenne nagy teljesítmény az ütések felénél kevesebbet vállalni, ezért a játékosok csak a haton felül vállalt ütésekre licitálhatnak, és csak erre kapnak pontokat (ha teljesítik a vállalást). A licitet az osztó kezdi. Egy licit az alábbiakból áll: a (6-on felül) vállalt ütésszám és az aduszín (vagy adu nélküli játék) megnevezése, ami mellett a játékos a fenti ütésszámot elvállalja. Ha nem akar hét vagy több ütést elvállalni, akkor passzol. Ezután a soron következő játékos licitálhat, ha több ütést vállal, mint az előző. Ha nem, akkor passzol. Akkor ér véget a licit, ha hárman egymás után passzolnak (kivéve a legelején, ahol a negyedik helyen ülő játékos persze licitálhat). Ha a licit véget ér, akkor megnézik, hogy a vállaló játékosok közül ki mondta először azt a színt, ami végül az adu lett. Ő lesz a felvevő, míg partnere az adott játszmában nem fog játszani (asztal lesz). A másik két játékost ellenjátékosnak nevezik. A felvevő után következő játékosnak kell először hívni. Ez után a felvevő partnere az összes lapját leteríti az asztalra, hogy a másik három játékos láthassa (ezért asztal). Ő ebben a játszmában gyakorlatilag nem játszik, azt fogja tenni, amit a partnere (a felvevő) kér. Ezután a fent leírt módon lemegy a 13 ütés (gyakorlatilag tehát egyetlen szabály van: a hívott színnel azonos színű lapot kell tenni, ha van - úgy mondják, hogy színre színt kell tenni). Ha a felvevő legalább annyit ütött, mint amennyit vállalt, akkor ők kapnak pontokat a teljesített ütésszámmal arányosan, ha pedig kevesebbet üt, akkor az ellenfelek kapnak pontokat azzal arányban, hogy hány ütés hiányzott a teljesítéshez.

Licitálás 

Az osztó kezdi a licitet, majd sorban a többi játékos következik, ugyanúgy, mint a lejátszásnál. A következő bemondások léteznek:

vállalás (a haton felüli ütésszám és a hozzá tartozó aduszín vagy adu nélküli (szanzadu, vagy rövidebben szan) játék megjelölésével

passz: nem kívánja túllicitálni az aktuális legmagasabb bemondást

kontra: kétkedést fejez ki a vállalás sikerét illetően: egyben megnöveli a parti pontozását (több pont jár a teljesítésért, de bukás esetén is jóval többet kap az ellenfél). Természetesen a vállaló partnere nem kontrázhat, csak az ellenfelek rekontra: hasonló módon tovább drágítja a játékot, ezt persze csak a vállaló, vagy a partnere licitálhatja.

Bizonyos esetekben azonos számú ütés vállalásával is túl lehet licitálni az előző bemondásokat. Ehhez meg kell ismerkednünk a színek rangsorával (melynek csak a licit (és a pontozás) során van jelentősége, lejátszás közben nincs). A legértékesebb az adu nélküli (szan) játék, majd sorban a pikk, kőr, káró következik, leggyengébb pedig a treff. Magasabb rangú aduszín mellett vállalt játékkal azonos magasságon is rá lehet licitálni az előző bemondásra. Tehát például 1 treffre lehet 1 kárót licitálni, arra lehet 1 kőrt, 1 pikket, erre is lehet még 1 szant, de erre már csak 2 treffet lehet mondani stb. A bemondások lehetséges sorrendje tehát: 1 treff, 1 káró, 1 kőr, 1 pikk, 1 szan, 2treff, 2káró, 2 kőr, 2 pikk, 2 szan, 3 treff, ... , 6 szan, 7 treff, 7káró, 7 kőr, 7 pikk, 7 szan.

Ha valaki megkezdte a licitet, akkor az úgy ér véget, hogy hárman egymás után passzolnak (azaz azt a játékot kell lejátszani, ami "mindenkinek tetszik"). A licit folytonosságát tehát a kontra vagy rekontra is fenntartja. Nem licitálhatjuk tehát felül saját bemondásunkat, ha mindenki lepasszolta (mint az ultiban).

Az érdekesség a licitben az, hogy a partnerrel együtt vállalunk ütéseket és választunk aduszínt, pedig nem ismerjük a lapját, arra csak a vállalásaiból tudunk következtetni. A bridzs pontszámítása ösztönöz a magasabb vállalásokra, de vigyázni kell, hogy ne vállaljunk többet, mint amennyit ütni tudunk, mert akkor az ellenfél kap pontot. Az optimális vállalás megválasztása így sokszor nem egyszerű, több-kevesebb megállapodás célszerű a partnerek között, hogy milyen lapokkal mit licitálnak. 

treff vagy káró adunál ütésenként 20 pontot

kőr vagy pikk adunál ütésenként 30 pontot

adu nélküli (szan) játékban az első ütésért 40-et, a többi 30 pontot

Tetemesebbek azonban a jutalompontok, amelyeket akkor kaphatunk meg, ha el is vállalunk bizonyos mennyiségű ütést. A gémjutalom akkor jár, ha vállalásunk (a fenti pontokban) eléri a 100 pontot. Értéke 3-500 pont. Gém elég gyakran teljesíthető, így a bridzs (és a licit) fő célja a gémjutalmak begyűjtése. Még több jutalompont (500-1500 pont) szerezhető 12 vagy 13 ütés elvállalásával és teljesítésével (szlemjutalom), ez azonban ritkábban fordul elő.

Ha a vállalás nem teljesül, akkor az ellenfél kap pontot a bukásokért (azaz azzal arányban, ahánnyal kevesebbet ütöttünk a vállaltnál). Ez 50-100 pont darabonként, de ha kontráztak, akkor lényegesen több is lehet (az első bukás a duplája, a továbbiak még drágábbak), azaz nem árt némi óvatosság is a licitben, mert kontrázott bukással rengeteg pont veszíthető. 

Lejátszás 

A licitálás folyamán meghatározták a felvevőt, az aduszínt és a vállalt ütések számát. A felvevő az lesz, aki a felvételt vállaló párból előbb mondta a végső aduszínt (vagy a szanzadut). A felvevőtől balra ülő játékos az induló, ő választhatja ki lapjai közül az indító kijátszást. Ezután a felvevő partnere leteríti lapjait úgy, hogy mindenki láthassa; neki a felvétel folyamán további szerepe nem lesz, mivel helyette is a felvevő játszik.

A lejátszásról is számtalan könyvet írtak. Külön könyvek foglalkoznak az indító kijátszás kiválasztásával, az ellenjátékkal és a felvevőjátékkal.

Versenysport 

Alapvetően kétféle módon lehet a bridzset versenyszerűen játszani: páros versenyen vagy csapatversenyen. Az előbbi esetén párok mérkőznek egymással, ugyanazt a leosztást sok pár lejátssza egymás ellen és az azonos vonalon (Észak-Dél vagy Kelet-Nyugat) ülő párok teljesítményét hasonlítják leosztásonként össze. Csapatversenyen 2 legalább négyfős csapat mérkőzik egymás ellen, a leosztásokat két asztalon játsszák le úgy, hogy az egyik asztalnál az egyik csapat Észak-Dél vonalon ül, a másik asztalnál pedig Kelet-Nyugaton. A két asztalon elért eredményeket ezután összevetik egymással.

Minden évben rendeznek bridzs világbajnokságokat, Európa Bajnokságot, sőt 4 évente Bridzs Olimpiát is, amely csak nevében Olimpia, mert nem része a hivatalos Olimpiának. Előbbi kettőben páros- és csapatverseny is van, ez utóbbinál csak csapatverseny. Az első világbajnokságot 1935-ben rendezték meg.

A bridzs Magyarországon 

A játéknak nagy hagyománya van Magyarországon, a 2. világháború előtt magas szinten űzték a játékot. 1934-ben és 1938-ban Magyarország nyerte az EB-t, 1935-ben és 1936-ban pedig második helyen végzett. A 2004. év újabb sikereket hozott: nyáron a magyar junior válogatott szerzett bronzérmet a prágai Európa bajnokságon, majd a felnőttek kerültek a legjobb nyolc közé az isztambuli Bridzs Olimpián.

Ma Magyarországon versenyszerűen körülbelül 1000-en játszanak bridzset. A bajnokság három régióra oszlik: budapesti, kelet-magyarországi és nyugat-magyarországi csoportra. Bajnokságot csapat- és párosverseny illetve kupa lebonyolítási rendszerben is szerveznek. A bridzsszövetségnek van egy kéthavonta megjelenő újságja, a Bridzsélet, amely már 70 éves múltra tekinthet vissza, mivel először a 30-as években jelent meg.

A magyar bridzs két legismertebb alakja Darvas Róbert és Ottlik Géza. Előbbi több könyvet írt a 30-as és 40-es években, többek között "A pakli szemével" címűt, amely a Bridzséletben is megjelent folytatásokban. Ottlik Géza pedig angolul írt egy bridzskönyvet közösen Hugh Kelsey-vel, amelyet az egyik legnehezebb és legjobb bridzskönyvnek tartanak a világon. Ezt a könyvet "Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein" címen 1999-ben magyarul is kiadták, eredeti címe "Adventures in card play" volt és 1979-ben jelent meg.
 

A magyar szövetség honlapja: http://bridge.ecosoft.hu