• Hozzászólások: 0
  • 04 May 2021 10:19
  • Kategória: Kiállítások/Képzőművészet
  • Szerző: afonya
  • Olvasták: 88
  • Utoljára módosítva: 07 May 2021 12:10
  • (Értékelés 0.0/5 csillag) Összes szavazat: 0

MASZKOK TÁNCA

1 0
Balla István bőrész-iparművész kiállítása az Aranytízben
Ünnepélyes megnyitó: 2021 május 11. 16:00
A kiállítás a hatályos jogszabályok betartásával, (egyelőre) védettségi és személyi igazolvány felmutatása után látogatható.

Nyilvánvaló, hogy ennek a mögöttünk álló, mindenki számára megrázó, félelmetes, de legalábbis emlékezetes esztendőnek a maszk lett és lesz a szimbóluma. Ha egyetlen képben kellene megragadnunk ezt a képtelenséget, amiben éltünk és élünk, ezen a képen egy maszkkal félig eltakart emberi arc volna. Ugye, a folytonos vírusfenyegetés és légszennyezés miatt - az ezen kis kiegészítővel már évtizedek óta együtt élő távol-keleti társadalmaknak - mindez újat nemigen hozott, de mi, európaiak igencsak megszenvedtük e tenyérnyi szövetdarabka közvetlen közelségét. És ez elemi fontosságán, már-már megkerülhetetlenségén felül is kifejez számunkra valamit. Mi mást: szabadságunk elveszítését, legalábbis nagyfokú korlátozását.

Persze, nézzük ennek - s úgy általában mindennek - a jó oldalát (a túlélésen is túl). Hiszen mostanában, képzavarral élve, leplezetlenül ásíthat, akinek ásíthatnékja van - más kérdés, hogy a maszk a mosolyt is elfedi, - és a napoknak sem kell feltétlenül borotválkozással kezdődniük. Amiként hidegebb időben biciklizéskor is kifejezetten jól tud(ott) jönni ez a fajta ráadás-védelem. De hogy még a divatra és a művészetre is kihatással legyen eme aprócska viselet… Márpedig itt is látható: beindult sokak fantáziája. Balla István például előszedte rég nem látott, pontosabban közönség elé nem tárt teremtményeit, szoborral keresztezett domborműveit, s miután lefújta róluk a port, húzott rájuk egy újabb bőrt, vagy valami mást! Ezen emberi ábrázattal megáldott, vagy legalábbis antropomorf alakzatok így beálltak közénk, csatlakoztak a fenyegetett - egyben fenyegető! - tömeghez, és ezzel némaságukban is beszédesek. Elmondják, megsúgják nekünk, hogy mindenki érintett, hogy mindenki potenciális vírusvektor, avagy áldozat.

De mert művésszel állunk szemben, ehhez Balla barátunk még hozzátesz valamit. Szabadsága mellett keresetétől is megfosztva rámutat: a Sors elleni lázadás itt részünkről csakis ezen elveszített szabadság áhítása, s ezzel együtt a sokszínűség és sokféleség, ama gyönyörködtető változatosság éltetése lehet. Mondandója kifejtéséhez ráadásul jelképeket használ, minimum ezeréveseket, s e jelek a képeken, egyebeken nem önálló életet élnek, különösen nem idegen testek, hanem az eredeti művel szimbiózisra lépnek, szinte szervesülnek. Sok esetben már-már újabb tartalmat hordoznak, és valamiféle megoldást kínálnak e világjárvány nevű káoszra és katarzisra. S a kötetlenség és/vagy sokszínűség dicsérete itt átcsap reflexióba, egyfajta szolid és szelíd társadalomkritikába. Mert csakugyan miért is kellene katonás egyen-viseletté válnia ennek a "kis kiegészítőnek" - amely a valóságban is virágmintás, Joker-vigyoros, halálfejes, kortól, nemtől és ízléstől függően -, hanem ahogyan a hangulat hozza, az ihlet szüli. S amit az alkotó még ezen túl is hozzátesz, vagyis éppen hogy elvesz: a virtuális megnyitó végén fogja magát és "maszkját", s a sok munka árán létrejött plusz réteget lefejti - mint leplet, lerántja, - mely szimbolikus aktus és gesztus révén fellélegezhetnek teremtményei...

S hamarosan fellélegezhetünk talán mi is.

Megosztás
  • Twitter
  • del.icio.us
  • Digg
  • Facebook
  • Technorati
  • Reddit
  • Yahoo Buzz
  • StumbleUpon

Nincs még hozzászólás...

Válasz

Név: Kötelező mező.
Email cím: Kötelező mező. Nem látható
Weboldal:
Biztonsági kód (jobbra található): Kötelező mező.
Hozzászólás: Kötelező mező.